2012. április 29., vasárnap
2012. április 27., péntek
KICSIT GONDOLKODTAM, ÉS EZ JÖTT A SZÍVEMBŐL:
ugyan, csak halvány emlékeim vannak rólad, tény hogy elég kicsi voltam, mikor itt hagytál engem. de vannak pillanatok, amikre tisztán emlékszem: amikor oda kint szakadt az eső, és én "menekülés" közben, a kertben hagytam a papucsomat, te csak úgy kirohantál érte, és megszárítva a kis lábamra adtad. amikor reggelente hoztál nekem egy pohár kakaót, és elkísértél az óvidába, és ott mindig hatalmas puszival köszöntél el, és azzal a mondattal: én jövök érted kincsem, szeretlek! vagy mikor az utolsó hónapjaidban, mikor már gyenge voltál, és beteg.. akkor is játszottál velem, mert fontos volt neked a mosolyom, azt mondtad az enyémnél nincs szebb látvány számodra! a szemed fénye voltam. te pedig a szívem királya! aztán egy nyári napon, tudatosulnia kellett bennem, hogy nem mosolyoghatok rád többet, nem lóghatok a nyakadban, ha egy nagy puszira vágyom. nem sírtam. nem fogtam fel, haza vártalak! éjjelente Anya ült az ágyamnál, mert sírva ríadtam fel, veled álmondtam. hiányoztál.. hiányzol! most hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy felfogjam a halál fogalmát. tudom hogy akkor, neked jobb volt elmenni. hiszen fájdalmaid voltak, amiket elrejtettél előlem, hogy ne kelljen a könnyeimet látnod! most viszont sírok, mert bármit tehettem volna, nem gyógyíthattalak volna meg. sehogyan sem. elkerülhetetlen volt.. ebbe soha sem fogok belenyugodni. hogy miért téged. miért az én egyetlen imádott Papámat vette el tőlem az ég.. de bármennyi idő telik is el, bárki megkérdezi tőlem: emlékszel rá? milyen ember volt? azt válaszolnám: nála jobb embert soha sem ismertem. és ezt nem elfogultságból mondom.. össze tartottad a népes kis családunkat, vigyáztál ránk, és rád mindig, mindannyian számíthattunk! ha sírtam, megnevetettél, ha mosolyogtam, megcsikiztél, hogy még jobb kedvem legyen! emlékszem rád! az ember nem maga választja meg a családtagjait, de tudod papa, nálad jobb nagyszülőt, nem kívánhattam volna magamnak!!! neked is köszönhetem, hogy olyan ember vagyok amilyen. a jó tulajdonságaim nagy részét tőled örököltem! talán nem vagyok annyira kitartó mint te voltál, de igyekszem!! igyekszem olyan felnőtté válni, akire te oda fent büszke lehess! ♥
ugyan, csak halvány emlékeim vannak rólad, tény hogy elég kicsi voltam, mikor itt hagytál engem. de vannak pillanatok, amikre tisztán emlékszem: amikor oda kint szakadt az eső, és én "menekülés" közben, a kertben hagytam a papucsomat, te csak úgy kirohantál érte, és megszárítva a kis lábamra adtad. amikor reggelente hoztál nekem egy pohár kakaót, és elkísértél az óvidába, és ott mindig hatalmas puszival köszöntél el, és azzal a mondattal: én jövök érted kincsem, szeretlek! vagy mikor az utolsó hónapjaidban, mikor már gyenge voltál, és beteg.. akkor is játszottál velem, mert fontos volt neked a mosolyom, azt mondtad az enyémnél nincs szebb látvány számodra! a szemed fénye voltam. te pedig a szívem királya! aztán egy nyári napon, tudatosulnia kellett bennem, hogy nem mosolyoghatok rád többet, nem lóghatok a nyakadban, ha egy nagy puszira vágyom. nem sírtam. nem fogtam fel, haza vártalak! éjjelente Anya ült az ágyamnál, mert sírva ríadtam fel, veled álmondtam. hiányoztál.. hiányzol! most hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy felfogjam a halál fogalmát. tudom hogy akkor, neked jobb volt elmenni. hiszen fájdalmaid voltak, amiket elrejtettél előlem, hogy ne kelljen a könnyeimet látnod! most viszont sírok, mert bármit tehettem volna, nem gyógyíthattalak volna meg. sehogyan sem. elkerülhetetlen volt.. ebbe soha sem fogok belenyugodni. hogy miért téged. miért az én egyetlen imádott Papámat vette el tőlem az ég.. de bármennyi idő telik is el, bárki megkérdezi tőlem: emlékszel rá? milyen ember volt? azt válaszolnám: nála jobb embert soha sem ismertem. és ezt nem elfogultságból mondom.. össze tartottad a népes kis családunkat, vigyáztál ránk, és rád mindig, mindannyian számíthattunk! ha sírtam, megnevetettél, ha mosolyogtam, megcsikiztél, hogy még jobb kedvem legyen! emlékszem rád! az ember nem maga választja meg a családtagjait, de tudod papa, nálad jobb nagyszülőt, nem kívánhattam volna magamnak!!! neked is köszönhetem, hogy olyan ember vagyok amilyen. a jó tulajdonságaim nagy részét tőled örököltem! talán nem vagyok annyira kitartó mint te voltál, de igyekszem!! igyekszem olyan felnőtté válni, akire te oda fent büszke lehess! ♥
2012. április 26., csütörtök
2012. április 25., szerda
2012. április 24., kedd
2012. április 23., hétfő
2012. április 22., vasárnap
Gyermekkoromban igazán még nem értettem
Mi is az a testvéri szeretet.
Rossz voltam néha hozzád, irigykedtem,
Hogy mért én vagyok a kicsi, s te a nagy,
Mért tiltják meg nekem, mit neked szabad?
Mégis te voltál a példaképem
És most tudom sokat köszönhetek neked.
Gyermekkorunk elmúlt rég,
Messze tőled, felnőttként
Örülök, hogy testvérem vagy,
Örülök, hogy te vagy a ˝nagy˝
s ha bánt valami megvigasztalsz.
Mi is az a testvéri szeretet.
Rossz voltam néha hozzád, irigykedtem,
Hogy mért én vagyok a kicsi, s te a nagy,
Mért tiltják meg nekem, mit neked szabad?
Mégis te voltál a példaképem
És most tudom sokat köszönhetek neked.
Gyermekkorunk elmúlt rég,
Messze tőled, felnőttként
Örülök, hogy testvérem vagy,
Örülök, hogy te vagy a ˝nagy˝
s ha bánt valami megvigasztalsz.
2012. április 20., péntek
2012. április 18., szerda
2012. április 15., vasárnap
2012. április 14., szombat
2012. április 13., péntek
2012. április 12., csütörtök
2012. április 10., kedd
2012. április 9., hétfő
2012. április 8., vasárnap
2012. április 7., szombat
2012. április 6., péntek
2012. április 5., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)